A Politológia Tanszék sokak unszolására még a vizsgaidőszak előtt, 2010. december 2-án megrendezte saját filmklubjuk (PolFilmKlub) második vetítését a Szent Lujza Házban.
Az eseményt úgy szervezték a demonstrátorok és segédjük, hogy a budapesti diákoknak kedvezzenek vele: két filmet vetítettek, ráadásul úgy időzítve, hogy az utolsó vonatot el lehessen érni.
 |
| A második vetítés plakátja (Készítette: Földi Bence) |
A szervezők a Charlie Wilson háborúja című hollywoodi alkotással kezdték meg a vetítést, ami a szovjetek Afganisztánba való bevonulása utáni amerikai lépéseket dolgozza fel, néhol humorral is fűszerezve a tömény lobbit és politikát. A nézőknek ez a film tetszett jobban (nagyrészt azért, mert ehhez a kultúrához tartozunk mi is). A színészi játék is kifinomult a Charlie Wilson háborújában, hiszen a három főszerepet három Oscar-díjas színész játszotta: Charlie Wilson szerepében Tom Hanks-et, Joanne Herring szerepében Julia Roberts-et, a film humoros perceit szolgáltató Gust Avrakotos szerepében pedig Philip Seymour Hoffmann-t csodálhattuk.
A második film a Raajneeti című bollywoodi (indiai) alkotás volt. Ez már kevésbé kötötte le a közönséget, hiszen egy teljesen más kultúra másfajta filmjeit készítő filmgyárban készült, mint a Charlie Wilson háborúja. A Raajneeti alaphelyzete egy országgyűlési választás, amit családi, majd pártviszályok tesznek egyre agresszívabbá. A film az Európában megszokottól eltérően túllépte a két órát (majd' két és fél órás időtartamával valószínűleg a filmklub leghosszabb filmje volt eddig). Kissé lassú folyása, hindi nyelve, valamint a rengeteg, egyesek szerint szappanopera jellegű fordulata miatt ez az alkotás kevésbé nyerte el a közönség tetszését, akik ráadásul a színészeket sem ismerték (a három fő karaktert az alábbi színészek játszották: Ranbir Kapoor (Samar Pratap szerepében), Katrina Kaif (Indu Sakseria), valamint Ajay Devgan (Sooraj Kumar). Mindenesetre érdekes volt látni, hogy a világ más tájain milyen jellegű politikai filmeket forgatnak.
Összességében a szervezők elmondhatják, hogy lényegében a semmiből, pár nap alatt színvonalas filmeket felsorakoztató vetítést tudtak létrehozni, amelynek az sem szabhatott gátat, hogy komoly technikai problémák vetődtek fel két órával a kezdés előtt. Valószínűleg a nézők sem bánták meg Hollywood és Bollywood politikai filmjeinek összecsapását.
Földi Bence
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése