2011. március 28., hétfő

Dr. Lönhárt Tamás: A Magyar Népi Szövetség a kommunista rendszer kiépítésének időszakában (1944-1948) - Vendégelőadás a Kisebbségpolitika óra keretében

Március 23-án vendégelőadóként fogadhattuk Dr. Lönhárt Tamást a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárát, akit Kántor Zoltán tanár úr mutatott be.

Dr. Lönhárt Tamás, a BBTE oktatója (Fotó: Földi Bence)
Lönhárt tanár úr elmondta, hogy jól ismeri intézményünket, hiszen CEEPUS-ösztöndíjasként tartott már előadásokat a történelem és szlavisztika szakokon oktató kollégáinak kurzusai keretében. Március 23-án pedig mint tanár és CEEPUS-koordinátor volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vendége.

A Magyar Népi Szövetség a kommunista rendszer kiépítésének időszakában (1944-1948) címmel tartotta meg előadását. Az előzmények rövid, de informatív tárgyalása után - a rendszerváltások pillanatában mit tud tenni egy kisebbség, ha kettős a célja: az érdekérvényesítés és a kompromisszumos tárgyalási helyzet kialakítása, hogy ne csupán tárgya, hanem alanya is lehessen a politikának - gondolatmenetére fűzve ismertette az időszak eseményeit.

A hallgatóság (Fotó: Földi Bence)
Sztálin számára Lengyelország és Románia kétféle ”laboratóriumot” jelentett, hogy a gyakorlatban jobban bevált közigazgatási rendszert alkalmazza a további megszállt területeken. 1952-ben feküdtek Sztálin asztalán az érintett országok alkotmányai, s a különbséget a közigazgatási szervező elv jelentette. Lengyelországban nemzeti formák keretében szocialista tartalommal építkező hatalom alakulhatott ki. Ezzel szemben Romániában az 1948-as alkotmányon alapuló, szovjet tagköztársaság típusú közigazgatási rendszer alakult ki. Ekkor intézményesítették a Magyar Autonóm Tartományt is, mely valójában nem autonómia volt, hanem egy szovjet közigazgatási egység.

De ha Románia egy az egyben átvette a szovjet közigazgatási rendszert, miért nem vált tagköztársasággá? A formális önállóság megtartásának két oka volt. Az egyik, hogy a Szovjetunió a gyarmati nemzetek önálló állammá alakulását támogatta a hidegháború logikája szerint. Így a Brit Birodalom geopolitikai pozícióit gyengítve, a kommunizmust mint a gyarmati rendből önállósuló államiság kiépítésének paradigmáját kommunikálta az 1950-es években. Ebből a szempontból lett volna kontraproduktív a kommunista államok Szovjetunióba történő beolvasztása. A másik ok, hogy az ENSZ-en belül a sok kis kommunista állam hatékonyabbá tette a szovjet jelenlétet (Ukrajna is emiatt rendelkezett ENSZ tagsággal 1945-1975 között, habár nincs ilyen szuverén állam).

Lönhárt tanár úr magyaráz (Fotó: Földi Bence)
A lengyelországi tapasztalatokból tanulva rájönnek, hogy a legfőbb, a nemzeti identitás megtörése, melynek eszközei az államosítás, kolhozosítás és új oktatási-nevelési törvények meghozatala.

A Kommunisták Romániai Pártjának taglétszáma ugrásszerűen nőtt (1944. őszétől 1945. tavaszáig 6000 főről 42653 főre). Okai: a szélsőjobboldaliaknak bélyegezettek számára felajánlott amnesztia belépés esetén, ha megtagadták Népbíróság ítélkezett felettük. Kötelező ("önkéntes") lett az új szakszervetekbe való belépés, ami mellé már pártkönyvet is kaptak (választhattak, hogy a szociáldemokrata, vagy a kommunista erőkhöz csatlakoznak). 

A magyar pártok helyzete: Generációs szakadás érezhető - hiányzik a középgeneráció (a világháború miatt) és a fiatalok többsége más célokat tűz ki, mint az idősebb generáció tagjai. Több politikai kör is kialakult ekkorra Erdélyben, többek közt az Országos Magyar Párt (1922-1938: legfontosabb érdekképviseleti szerv), az Erdélyi Fiatalok, a Hitel-kör, a MADOSZ, stb. (Az OMP előzményének tekinthető az 1921-ben alapított Magyar Szövetség, melyet hatóságilag iktattak ki a közéletből. Ám ez szűkebb jogalapú és funkciójú szervezet volt. Itt is megjelent az örök kérdés, hogy a kisebbségi képviselethez a szövetségi, vagy pártforma-e a megfelelőbb). 1937-ben volt egy újabb, tág értelmű Szövetség-kísérlet az OMP és a fiatal generáció között (ez a Tamási Áron-féle Vásárhelyi Találkozó) az Erdélyi Fiatalok, a Hitel és a MADOSZ összevonására, ám Tamási ötlete nem vált valóra.

A palettán újonnan megjelenő Magyar Népi Szövetség 1944-től szövetséget hirdetett, ám valójában politikai pártként működött, méghozzá erős baloldali tömegszervezeti identitással (a Kommunisták Romániai Pártjához kötődve intézményesült). Ellenzéke éppen reprezentativitását, valamint kizárólagosságot hirdető legitimációját kérdőjelezte meg. Tehát papíron szövetség volt, valójában pedig párt, azaz ismét kudarcot eredményezett a szövetség kontra párt vitában.

1947-től ráadásul a fiatalok körében egyre elterjedtebbé vált az a gyakorlat, hogy a magyar érdekképviseleti szervhez való csatlakozás helyett a Kommunisták Romániai Pártjába léptek be, hiszen ha előre akartak jutni, akkor ahhoz a Párt tagjának kellett lenniük.

Az előadás végén egy elgondolkodtató nyitott kérdéssel búcsúztunk egymástól: Egy politikai párt el tudja-e látni a kisebbség képviseletét vagy alkalmasabb-e erre egy szövetség? 

A tanár úr reményei szerint az előadást a nem túl távoli jövőben tudja majd folytatni, mert a szűkös időkeret miatt csak belekóstolni tudtunk a témába (az előadás anyaga nemsokára elérhető).

Ványi Viktória - Földi Bence

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése